1953-ban meghallgatásra talált a szenci szülők azon kérelme, hogy az iskola előtti korban lévő gyermekek magyar nyelvű óvodát látogathassanak. Ez Zsömbörgi József tanfelügyelőnek köszönhető.
Dömény Füzesi Ilonát 1953. október 19-től bízták meg az óvoda vezetésével, együtt dolgozott egy dadával, aki egyben a takarítónő is volt.
Az óvoda akkor egy hajdani vendéglő helyiségében kapott helyet. Ivóvíz csak az udvar távoli részében volt, és a mellékhelyiségek is az épületen kívül helyezkedtek el.
A nevelőmunka 8-tól 12-ig, majd 14-től 16 óráig tartott.
A következő évben már 8 órát tartózkodhattak a gyerekek az óvodában, két csoportot látogatott 64 gyerek ebédszünet nélkül, konyhával az óvoda nem rendelkezett. 1957-ben az iskolába költöztették az óvodát. Ekkor már 70 gyermek látogatta az óvodai csoportokat de az 1958/1959-es iskolaév kezdetén az iskola visszakövetelte az óvodának kölcsönadott termet így bizonytalanná vált helyzete, mivel az új helyiségek csak később készültek el. 14 gyermeket ki kellett íratni az óvodából, a dolgozó anyák gyermekeit részesítették előnyben. Előadások, bábjátékok szervezésével szereztek pénzt, s a bevételt a konyha létesítésére fordították. A szülők rengeteget dolgoztak, mert nem kaptak elegendő támogatást.

Emésztőgödröt ástak, az udvart tatarozták, színházat játszottak, mégpedig Lovicsek Béla vígjátékát: Baj van a szerelemmel címmel, melyet hat ízben adtak elő és ebből a jövedelemből a padlózatot újították fel a játékteremben továbbá új homokozót létesítettek. A konyha 1961 novemberében készült el. A mellékhelyiségeket is sikerült létesíteni és a hálószobát is berendezték 1962-ben.
1972-ig az óvodának inkább szociális küldetése volt, 1972-től pedig már pedagógiai is.
Ebben az időben a növekvő létszám miatt előkészítő osztályt nyitottak 36 gyermek számára.
Ez évtől kezdődtek meg az iskolaérettségi vizsgálatok is (a szülők napjainkig élhetnek ezzel a lehetőséggel), ahol a pszichológus felméri a gyermekek fejlettségi szintjét.
Ez időszakban is nagyon sokat segítettek a szülők, akik nélkül sivár körülmények között működött volna az óvoda.
1973-ban ünneplésre került sor, mégpedig az óvoda fennállásának 20. évfordulója alkalmából, melyről az ÚjSzó-ban is olvashattak anno.
1973 decemberében bevezették a gázt, így az egyes helyiségekben már nem kellett szénnel fűteni.
1974 decemberében nyugállományba vonult az óvoda akkori vezetője, eredményes munkájáért 2001-ben megkapta a SZENC VÁROS POLGÁRMESTERI DÍJAT.
1975 januárjától Csaszny Katalint nevezték ki az óvoda igazgatójának. Mivel az óvoda épülete nem állami épület volt, ezért az épület és udvar rendbentartását a hivatalos szervek teljes mértékben elutasították.
A sivár körülmények ellenére az óvoda iránt nagy volt az érdeklődés, csoportonként 32-36 gyerek látogatta a magyar nyelvű óvodát.
A szülők elégedettek voltak, s minden igyekezetükkel segítették az óvoda működését.
A pedagógusok gyermekek számára olyan foglalkozásokat is szerveztek, melyeken a szülők is részt vehettek. A pedagógusok munkáját mindig elismerték országos, kerületi és járási szinten, s különféle tanulmányutakat szerveztek számukra Budapestre, ahol tapasztalatokat gyűjtöttek, s adtak tovább olyan formában, hogy gyakorló óvodaként működtek, óvónőjelölteket készítettek fel erre a pályára.
Az 1970-es években vezették be a szlovák nyelvű oktatást játékos formában a nagycsoportban. Az óvoda központi óvoda lett, itt folytak a mintatanítások, felmérések.
1981 szeptemberében a járási hivatal megszüntette a konyha működését. Az ételt kezdetben a magyar alapiskola, majd a Kosická utcai óvoda szolgáltatta. Ezt a szolgáltatást jelenleg a Fándly utcai szlovák óvoda látja el. Tehát azóta sem rendelkezik a magyar óvoda saját konyhával.
1990 szeptemberében a régi épületben már három csoport indult – nehéz körülmények között, s október végére döntés született hosszas intézkedés után, a szülők, a helyi képviselők és az iskolaigazgatók közbenjárására létrejött a harmadik osztály az akkori Fándly utcai bölcsőde épületének egyik részlegében, ahol jelenleg is működik az óvoda.
1994-ben bevezették az úszótanfolyamot, ami ma is kínálat az óvoda részéről a nagycsoportosok számára.
1998 tavaszán tudatták az igazgatónővel, hogy a tulajdonos visszaigényelte az épületet, s hamarosan ki kell költözni. A város és a járás megoldást keresett, s megegyeztek, hogy összekötik a magyar és a szlovák óvodát, s ott kap helyet a kiszorított két csoport.
A szlovák szülők azonban ezzel nem értettek egyet, s tiltakozó levéllel az oktatási minisztériumhoz fordultak. Tiltakozásuk helyt kapott: a város és a járás vezetői más megoldást kerestek. Át- illetve hozzáépítéssel oldották meg a kényes helyzetet.
Annak ellenére, hogy Szabó Editet 1998 szeptemberétől nevezték ki igazgatónak, a nyár folyamán már fel kellett vállalnia a vezetői teendőket. Az óvoda új arculatot kapott: mozgásműveltséget fejlesztő intézménnyé vált. A szülők áldozatos, odaadó, fáradhatatlan munkája segítségével végre működőképessé vált ez az intézmény, melyet abban az időben 45 gyermek látogatott.
Teljes koncepcióváltásra került sor, ezért megkezdték az óvónők pedagógiai programjuk elkészítését. Ebben benne foglaltatik az óvoda küldetésnyilatkozata, melyben elsődlegesen az anyanyelvi nevelést, a néphagyomány őrzését és a mozgásműveltség fejlesztését emelték ki.
2000-től a minőségbiztosítás rendszerét vezették be, megalakult a minőségi kör, ahol a projektszerű tervezés előnyeivel és hátrányaival, sikereivel és kudarcaival foglalkoztak.
Kötetlen napirendben, témakörökben, játékban, cselekvéses tanulás útján próbálták biztositani minden egyes kisgyermek komplex személyiségfejlesztését, természetesen egyéni lehetőségükhöz mérten.
Ahhoz hogy mindezt szakszerűen végezzenek a pedagógusok, ezért szakmai fejlődésre is szükség van. Ebben segít a SZMPSZ és a Comenius PI: hazai és külföldi pedagógusnapokon, szakmai találkozókon, nyári egyetemeken vehetnek részt. Szabó Edit irányítása alatt az óvoda a szenci régió óvodapedagógiai társaságának székhelye, ahol szakmai fejlődést biztosítanak az érdeklődőknek, s előfordult az is, hogy külföldi egyetemi tanár végezte az óvodában disszertációs munkájához szükséges kutatásait.
2002-2003 ban még egy, 12 férőhelyes osztállyal sikerült bővíteni az óvodát a helyi képviselők és a város jóvoltából és segítségével. Ám szükség volt még megfeleő segédeszközök biztosítására, amit sikerrel teljesített az akkori vezetés. Segítettek: Illyés Közalapítvány, a Szenc és vidéke társulás, Rákóczi Szövetség, Szövetség a Közös Célokért.
Az óvoda 2003 január 23-an a Szenc és vidéke Társulás ajánlására elnyerte a Rákóczi Szövetség által megítélt A régió legjobb óvodája címet. Személyesen Halcz József látogatott el az intézménybe, s a gyerekkenek népi hangszereket ajándékozott.
1998 szeptemberétől teljes generációváltás következett be: a hosszú éveken keresztül gyermekeiket szerető óvónénik nyugdíba vonultak, s helyükbve fiatalok léptek.
Az óvoda 2002 júliusától a fenntartó-a város pozitív hozzáállásának köszönhetően jogalanyi intézményként működik.
Nagyon fontos a magyar közösség megtartása és megerősítése, 2000-től hagyománnyá vált az ovibál megrendezése.
A gyermekek számára is olyan rendezvények vannak, melyek segítik az érzelmi és értelmi intelligenciájuk fejlesztését és egyértelművé válik hovatartozásuk.
2003-ban ünnepélyesen megünnepelte az intézmény a fennállásának 50. évfordulóját, s azzal büszkélkedhetnek, hogy 2003. október 25-től ez az intézmény tiszteletbeli nevet viselhet, mégpedig a szenci magyar tanítási nyelvű intézmények példáját követve: Szenczi Molnár Albert nevét.
2014-től a mozgásfejlesztés mellett nagy hangsúlyt fektetünk a hagyomanyok újratanítására, ápolására is. Minden évben megrendezésre kerül a Mesterségek napja, amelyen a gyermekek megismerkedhetnek a népi mesterségekkel, melyeket még őseink űztek.
A Mátyusföldi táj megismerésére irányul a szintén már hagyomannyá vált csónaktúra a szülők, gyermekek és pedagógusok közös programja az iskolaév végén.
Óvodánkban újabb változásokat hozott a 2016-os év, amikor is sikerült elérnünk, hogy Szenc városa elfogadja az óvoda bővítésére vonatkozó kérésünket, hiszen évről évre nőtt azon gyermekek száma, akiket nem tudtunk elhelyezni az intézményben.
A ráépítés meg is valósult, 2018. márciusában lettek ünnepélyesen átadva az új, tágas osztályok, ezzel 75 re emelkedett az óvoda kapacitása. A felső szint osztályaiban a középső és a nagycsoportosok kaptak helyet, s az osztályok új, modern bútorokkal, játszó és technikai elemekkel lettek felszerelve. Sokat köszönhetünk a pedagógusoknak, szülőknek, akik segítettek a berendezkedésben.

Szeretettel várjuk és fogadjuk az összes szenci és Szenc környéki magyar gyermeket, akik meg szeretnék – a szlovák környezet ellenére is – őrizni anyanyelvüket és magyar közösségben nevelkedni.